Pestikertész

Az agyaggolyóban való gyökereztetés nagyon egyszerü és biztos módszer. Csupán egy pohárra és benedvesített agyaggolyóra lesz szükségünk.

Fogjuk a poharat és szórunk bele egy kevés agyaggolyót. (azért egyből az aljára,mert ha nem lenne ott,akkor a kinövő gyökér kapásból a pohár falára tapadna és amikor kivesszük,szépen le is tépjük a gyökerket a szárról). Ezután beletesszük a megvágott és beszáritott vagy és vagy lekezelt dugványt és feltöltjük a maradék részt agyaggolyóval.

A művelet kész, viszont erősen ajánlott párát biztosítani és akkor már egyúttal rendszeresen szellőztetni,mert hamar berothad és vége! A párásítás megoldató páraboxban vagy nylon zacskót húzva a pohárra.
Amennyiben átlátszó edényben végezted a műveletet,hamarosan (vagy később) láthatóak lesznek a gyökerek. A kivételkor érdemes lassan dolgozni, mert szakadhat a gyökér nagyon hamar. A gyökérre tapadt gyolyókat óvatosan le lehet szedni vagy azokkal tovább ültetni a földbe vagy akár golyókban nevelni tovább.

A perlitben való gyökereztetésbtalán a második leginkább elterjedt módszer arra, hogy megtöbszörözzük növényállományunkat. A sikere abban rejlik, hogy olcsó, egyszerű, bárkinek elérhető és imádják a növények ezt a közeget. Persze itt is figyelni kell néhány dologra, hogy ne kiszáradás vagy rothadás legyen a vége.
Kezdésnek kell egy pohár vagy kis cserép, kinek mi áll rendelkezésére.

Először is kiszórunk egy kis perlitet egy tálkába és virágspriccelővel félig átnedvesítjük. Már csak azért is,mert iszonyat rossz a perlit szálló porát letüdőzni valamint nem elönyös a végén nyakig belocsolni a perites poharat, mert tucsogni fog a víztől.

Akkor jó a perlit nedvessége, ha érezni hogy nedves,de elválnak még a szemek.
A túl vizes perlit tucsog és egybetapad a víztől,ilyenkor érdemes szárazat hozzákeverni,hogy felvegye a túl sok nedvességet és újra szétváljanak a szemek egymástól.

Ha sikerült a nedvesítés,tegyünk egy keveset a pohár/cserép aljába.
Állítsuk bele a dugványt és töltsük fel a poharat teljesen. Óvatosan megnyomkodjuk, nem kell döngölni
Voltaképpen a művelet kész.

Ajánlott még azért a pohár aljába tenni kb. egy sor agyaggolyót, mielött a perlit belekerül, mert idővel és a locsolástól összetud tömörödni a pohár sarkában a perlit és a levegőtlenség miatt beindulhat a rothadás.
Az öntözés ilyenkor nálam már elmarad,de ajánlott nem elfelejteni kb. heti egyszer télen és heti kétszer nyáron,persze a körülmények befolyásolják az öntözés gyakoriságát.

Öntözéskor nem kell nyakonönteni,mert szépen lecsurdogál a víz a szemek között akkor is,ha spriccelővel öntözünk, illetve azért mert felül száraz már a perlit,belül még lehet hogy nedves.
Vizben oldható tápoldat nyugodtan mehet az öntözővízbe,mert a perlit egy kőzet,semmi tápanyagot nem tartalmaz, ilyenkor csak a vágatban levő tápanyagra számíthat a növény,ami igen kevéske, a növekedéshez pedig energia kell…

A sóderben való gyökereztetés voltaképpen a perlit elötti időkben volt elterjedt.
Itt senki ne gondoljon ököl méretü kövekre. Az ideális szemcseméret 2-20mm. Igaz a perlittel ellentétben nem egy porózus anyag, tehát nem szívja meg magát nedvességgel, viszont a kemény kis kavicsok erősen késztetik a gyökeret az elágazódásra és idővel remekül körbefonja az egész közeget. Öntözése történhet bátran,hiszen nem tartja meg a vizet a kavics és a rések között remekül távozik

A sóder beszerezhető bármely barkácsárházban zsákos kivitelben vagy gyöngykavicsként keresve. Divat volt régebben a parkokban az utakat felszórni vele,könnyen beszerezhető innen is. Némi rostálás és a nem odavaló anyagok után sterilizálható tepsire téve sütőben kisütve vagy forrásban lévő vízbe tenni.

A Sphagnummoha (tőzegmoha) a lombosmohák (Bryophyta) egyik rendszertani osztálya.
Jellemzően hegyi lápokban, sásréteken, erdei fenyvesekben nőnek.

A moha 5–20 cm magas, oldalágai 2–3 cm hosszúak.
Különleges képességük, hogy rengeteg vizet képesek magukba szívni, és ott megtartani. Nevük arra utal, hogy az elpusztult mohanövények reduktív körülmények között tőzeggé alakulnak.
Kertészeti felhasználása elsősorban a gyökereztetés, de használják ültetőközegek alkotórészeként, parafára kötözött növények alá vagy karókészítésre kúszónövények számára.

Kiváló vízmegtartó képességű, gátolja a gombák és baktériumok szaporodását..
A talajt kationok (Kalcium, Magnézium) felvételével, illetve hidrogén ionok leadásával savanyítja.
Nagyon könnyű vele dolgozni és légbújtásnak is a legkiválóbb anyag,többször felhasználható.
Egyedüli hátránya, hogy gyökereztetéskor beleszövődik a gyökér a mohába és nehéz leszedegetni a mohaszálakat úgy,hogy ne szakadjon le a gyökér.
Kapható kertészeti áruházakban, de leginkáb terrarisztikai boltokban látni élő vagy szárított kivitelben.

A szárított kivitel préselve majd csomagolva kerül a boltok polcaira.
Sajnos ilyenkor eléggé szét tud töredezni, amiután nem a lejobb kezelni.
Felhasználás elött nedvesítsük be virágspriccelővel vagy vízbe átatás után óvatosan nyomkodjuk ki mint egy szivacsot.
Szintén pohárba téve vonjuk körbe a vágatot,majd biztosítsunk párát.
Rendszeres szellőztetés itt is ajánlott.

A vízben való gyökereztetés talán a növények egyik legelterjedtebb szaporítási módja.
A sikeres gyökereztetéshez azonban vannak olyan lépések, amelyeket okvetlenül be kell tartanunk,hogy jó arányu eredést érjünk el.

Folyamat: Kiválasszuk a szaporítani kívánt növényt.
Fontos,hogy a kiszemelt növényünk érett,egészséges és fertőzésmentes legyen.
A beteg, fertőzött, rothadó vagy elfagyott részek nem fognak gyökeret ereszteni vagy sokáig élni.

Ha kiválasztottuk a szaporítani kívánt növényünket, megejthetjük a metszést.
A metszési felület voltaképpen egy sebfelület.
A sebet minimum pár órára,de inkább 24 óráig száradni hagyjuk, a vastagabbakat mégtovább.
Gyakori a fahéjas vagy egyéb sebkezelő szerek használata, de én jobb szeretem a természetre bízni a folyamatot egész jó aránnyal.

Fogunk egy poharat, öntünk bele tiszta vizet és a már beszárított növényi vágatunkat beleállítjuk, de véletlenül sem fejjel lefele, hanem ahogy a növényen volt
Érdemes megjelölni, hogy milyen fajta növényt teszünk bele, mert ha esetleg a növény a levelét elhullajtja, akkor már nem fogjuk tudni különböztetni őket egymástól.

Zacskóval vagy egyéb más módszerrel lehet párát készíteni,de akkor szükséges lesz a szellőztetés.
A poharat tegyük olyan helyre, ahol a hideg nem éri és fényt is kap.
Innentől jön a várakozás, növény fajtától függ, hogy mennyi idő múlva indul meg a gyökeresedés. A vizet mindenképp cseréljük pár naponta, vagy ha koszolódik.

Érdemes átlátszó poharat használni vagy üveget, hogy a vágatot ne zargassuk azzal, hogy állandóan kivesszük a pohárból a gyökerek után kiváncsiskodva.
Amint látjuk, hogy a gyökeresedés megindult, hagyjuk, hogy fejlődjenek még tovább. Majd később vehetjük ki a pohárból.

A feltöltéses bujtás voltaképpen egy nagyon biztonságos szaporítási mód,
ugyanis itt nem vágunk le az anya növényből, hanem magán az anyanövényen kezdjük meg a gyökereztetést.
A feltöltéses bújtás akkor kivitelezhető, ha a gyökeresedésre alkalmas rész, pl. szárcsomó, a talajhoz közel van.

Szobanövények esetében is jól kivitelezhető, ugyanis a földet felkupacoljuk a növény szárához addig, amíg a szárcsomót el nem lepi a nedves föld. Itt fognak megjelenni a gyökerek.
Gyakran alkalmazom, hogy egy szétvágott 0,5L vagy 1,5 L-es palack alját és tetejét levágom,ami most már csak egy cső és ráhúzom a növényre és feltöltöm földdel.

A PET palack azért jó megoldás,mert olsó, könnyen hozzáférhető és átlátszó, vagyis látjuk ha van már gyökeresedés.
Ha már sok gyökeret látunk a PET csőben, akkor levehetjük azt és a gyökeresedett részt levágjuk.
A sebfelület kezelése vagy szárítása itt is ajánlott,mielött beültetnénk bárhova.

A légbújtás (air layering) nagyon sok mindenben hasonlít a feltöltéses bújtáshoz. Ez a bújtási mód is az anya növényen történik, tehát nincs még leválasztás, csak a gyökereztetés után.

Folyamata: Kiválasszuk azt a növényt, amelyet szaporítani szeretnénk. A borítás itt is egy szárcsomón történjen, hiszen a gyökerek itt fognak megjelenni. Ezt a szárcsomót fogjuk nedves anyaggal körbevenni, ami lehet nedves tőzegmoha, perlit, kókuszháncs, stb…végül teszünk rá egy fólia borítást, hogy a nedvességet megőrizzük.
Alul és felül a fólia borítást megkötözzük, hogy ne essen le a nedvességtartó anyaggal együtt.
Idővel megindul a gyökeresedés,amelyet láthatunk is, ha átlátszó volt a fóia.

Nem csak fóliával lehet a légbújtást megoldani, hanem van már erre külön, akár átlátszó kivitelben is egy műanyag gömb,mely középen szátpattintható és megtölthető nedves közeggel. Ezután a szárra ráteszük a két félgömböt, bepattintjuk és várunk. Nem egy rossz dolog, de kis helyeken nehezen vagy egyáltalán nem fér el, ahol a zacskó még bőven felrakható.

Kibontás: akkor,ha már látjuk a gyökereket, lehetőleg minél többet.
A kötözést és a fóliát eltávolítjuk. A nedvesség tartó közeget is leszedjük,moha esetén elég macerás, a gyökerek könnyen szakadhatnak.
Ha úgy tapaztaljuk,hogy szépek a gyökerek, akkor a fejlődött gyökerek alatt levághajtjuk az anyanövényről és jöhet az elmaradhatatlan sebkezelés vagy szárítás. Ezután jöhet a beültetés az új közegbe, hogy minél hamarabb megerősödjön.

Az agyaggolyóban gyökereztetett vágatok miután kigyökereztek,még nagyon gyengék és törékenyek,a gyolyókról is könnyen leszakadnak.

Ezen segithetünk egy kis tápoldattal és várakozással. Mindenképpen érdemes a gyökeret jobban megnöveszteni, mert kiszedéskor könnyen leszakad, hiszen ragaszkodik az agyaggolyóhoz, szipkázza ki belöle az éltető nedvességet. Várjunk, míg jól átjárja az agyaggolyót a gyökér, mert nagyobb eséllyel indul átültetésnél az új világában és etessük is,hogy tudjon növekedni, erősödni. Ha hidrokultúránk van, akkor marad továbbra is az agyaggolyóban, hiszen ott a tápanyagos víz foglya őt táplálni.

A földben való erősítés is elég rizikós tud lenni. Átültetésnél könnyen tud szakadni a gyökér, valamint ha sűrű tömör a közegünk, nagyon hamar el tud rohadni a kis gyökérke. Itt is mindenképpen érdemes megvárni,amíg megerősödik a gyökérzet

A perlitben való gyökérerősítést tartom a legjobbés legkíméletesebb módszernek,minden szobanövényemet így erősítem. Eleve perlitben van a gyökereztetés vagy vízben. Ha vízből kerül át perlitbe, akkor a kis nedves perlitszemek nem tudnak kárt tenni átültetéskor.

A perlit szemcsék között és a pórusokban sok a levegő,a berothadás nagyon ritka. A kemény szemcsék elágazódásra kényszeritik a gyökereket,ezáltal ha mégis sérül a gyökér, akkor is elég marad,hogy újakat hozzon és tovább erősödjön. Amint jól behálózta az edényét, kivételkor a perlitet lerázom, ami meg rajtamarad, azt nem bántom, mehet a födbeültetés

A sóderes gyökérnevelés nagyon hasonlít a perlites gyökérneveléshez. Igaz,a sóder nem porózus szerkezetű, de a szemcsék között itt is elég levegő található,hogy a gyökér jól érezze magát. A kemény szemcsék itt is elágazásra bírják a gyökereket, ezáltal szép szerteágazó gyökérzet nevelhető. Nem csak sérülés esetén lesz utánpótlás, hanem igen jól megfoglya a növényt az átültetés után a talajban.

Amint megerősödött a gyökérzet, eljött az idelye az átültetésnek. Tipikus tavaszi elfoglaltság, szobanövényeink átültetése, de aki olyan elvetemült, mint én, hogy télen is szaporít, az nem várhat tavaszig. Minden probléma nélkül viselik a szobanövények a téli átültetést.

Annak ellenére, hogy addig tápoldatos vízzel vannak locsolva, igénylik a finom tápanyagdús laza szerkezetü talajt. Az átültetéskor használt edény fűgg a gyökérzet nagyságától, gyakorlatilag ugyan akkora edénybe kerül, mint amekkorába az erősödés volt, mjd idővel váltnk nagyobbra. Nálam ez 5×5 cm-es kockacserép, de akad 2dl-es eldobható műanyagpohár is.

Ezek alja minden esetben gyárilag, vagy általam lukasztott edények, hogy a felesleges öntözővíz távozhasson és elkerüljük a gyökerek rothadását.

Az ültetőközeg frissen kevert laza szerkezetü közeg. Ennek a tápanyagértéke gyakorlatilag nulla, mert kevés virágföldet tartalmaz, így kapnak bele kevés szárított szarvasmarhatrágyát. Nem,ez már nem éget, viszont annál inkább megindul a növekedés, legalábbis nyáron a jóidőnek köszönhetően. Nyilván minden növénynek megvannak az igényei,nálam a 99%-a trópusi, szóval akik szintén gyűjtők, ők bátran követhetik a leirtakat. 🙂