Növények szaporítása
Amikor növények szaporításáról beszélünk, két fő útra osztható a téma, az ivaros (generatív) és az ivartalan (vegetatív) szaporításra.
Vagy közérthetőbb nyelven Generatív esetén magról, vegetatív esetén a növény valamely részéről.
Generatív szaporítás
Magvetés során az új növény két szülő genetikai anyagából jön létre. Az utódok változatosak lesznek, nem lesznek teljesen azonosak az anyanövénnyel.
- Előnye: Olcsó, egyszerre hatalmas mennyiségű növény állítható elő, és a magok gyakran hosszan eltarthatók. A magok termesztése és betakarítása gyakran bárki számára elvégezhető
- Hátránya: Lassú folyamat (évekig tarthat a virágzás), és a fajta tulajdonságai módosulhatnak. Vagyis az utód hasonlósága a szülőkre nem garantált.
Magvetés gyakorlat szerint
Helybe vetés: A magok közvetlenül a végleges helyükre (szabadföldbe) kerülnek (pl. sárgarépa, borsó,stb…).
Palántázás: Védett, meleg helyen, szaporítóközegben indított magok, amelyeket később ültetnek ki (pl. paradicsom, paprika,stb..). Ezek rendszerint a fagyra, hidegre érzékenyek és a palántázással megnyújthatjuk a termesztési időt. Történhet akár lakásban, fóliasátorban,üvegházban.
A magok kezelése vetés elött
A vetőmagokat ültetés előtt gyakran kezelni szokták. Ezek a folyamatok felgyorsítják a csírázást, védi a növényt a betegségektől, és biztosítja az egyenletes kelést. A természetben a magok kemény védőréteggel rendelkeznek a a túlélésük érdekében,de ezekkel a kezelésekkel viszont optimalizálhatjuk ezt a folyamatot a sikeresebb termesztés érdekében.
1. A normál (kezelés nélküli) magvetést olyan magoknál alkalmazzuk, amelyek nem rendelkeznek mély belső nyugalmi állapottal. Megfelelő hőmérséklet, nedvesség és oxigén hatására azonnal csírázásnak indulnak.
- Hogyan működik: A magokat közvetlenül a tasakból a földbe vagy a szaporítóközegbe vetjük (vetési típusok szerint: sorba, fészekbe vagy szórtan).
- Növények: Paradicsom, paprika, bab, borsó, retek, egynyári virágok többsége.
2. Rétegezés (Hideg- vagy melegkezelés)
Sok mérsékelt övi növény (fák, cserjék, évelők) magja beépített „gátlóanyagot” tartalmaz. Ez megakadályozza, hogy a mag már ősszel, a fagyok előtt kikeljen. Ezt a védelmi rendszert mesterségesen kell lebontanunk.
- Hideg rétegezés: A magokat nedves homokkal vagy tőzeggel keverve hetekre a hűtőszekrénybe (vagy télen a szabadba) tesszük. A tartós 2–5 °C közötti hőmérséklet jelzi a magnak, hogy elmúlt a tél. (Levendula, ginzeng, medvehagyma, kasvirág, hunyor, sisakvirág, szarkaláb. Gyümölcsök és fák, mint az alma és körte, barack, szilva, fenyőfélék)
- Meleg rétegezés: Ritkább módszer. A magot hetekig meleg, nedves közegben tartjuk a hidegkezelés előtt, hogy a magbelső utóérjen. A kemény maghéj megpuhítására, a mélynyugalmi állapot megszakitására vagy a trópusi növények csírázásának beindítására használják.
3. Koptatás (Skarifikáció) – A kemény héj feltörése
Bizonyos növények maghéja annyira vastag, kemény és vízzáró, hogy a nedvesség képtelen áthatolni rajta. A természetben ezt a talajbaktériumok vagy az állatok emésztőrendszere végzi el.
- Mechanikai koptatás: A maghéjat óvatosan megcsiszoljuk dörzspapírral, vagy egy szikével picit megvágjuk (vigyázva, hogy a magbelsőt ne sértsük meg).
- Kémiai koptatás (Haladóknak): Erős savas (pl. kénsavas) áztatás, ami felmarja a maghéjat. Otthoni körülmények között ez balesetveszélyes, helyette a forró vizes sokkolás ajánlott. (Hajnalka, canna, lótusz, csillagfürt, díszbab és egyéb nagymagvú futónövények, akác, selyemakác, zanót, aranyeső, kemény maghéjú cserjék.)
4. Áztatás (Előcsíráztatás)
Ez a legegyszerűbb, kezdőknek is ajánlható ivaros szaporítási mód a csírázás felgyorsítására és a kelési arány javítására.
- Hogyan működik: A magokat vetés előtt 12–24 órára langyos vízbe, kamillateába (ami egyben fertőtlenít is) vagy növekedési hormonos oldatba áztatjuk. A mag megszívja magát vízzel, a héj felpuhul, így a földbe kerülve napokkal korábban kibújik. (Cékla, sárgarépa, petrezselyem, spenót, paprikamagok )
5. Fényre vagy sötétre csíráztatás
Az ivaros szaporítás kritikus pontja, hogy a mag érzékeli-e a fényt a csírázáshoz. Erről a tasakok jelölései alapján lehet megbizonyosodni.
- Fényre csírázók: A magvakat nem szabad földdel takarni, mert a sötétben elfekszenek és elrothadnak. Csak rá kell nyomni őket a nedves közeg felszínére. és óvatosan megöntözni, hogy a vízsugár ne mossa el a magokat. (Bazsalikom, zeller, dohány, fényes mirtuszmályva, saláta.
Pár dísznövény: petúnia, lobélia, begónia, bársonyvirág (büdöske), mák. - Sötétre csírázók: Szigorúan a magátmérő 2–3-szorosának megfelelő földréteggel kell takarni őket, mert a fény gátolja a fejlődésüket. ( hagyma, fokhagyma, retek, borsó, bab, sarkantyúka, körömvirág, árvácska, nefelejcs,
koriander).
6. Drazsírozás
A vetőmag-drazsírozás az egyik legfontosabb modern vetéstechnológiai eljárás. Lényege, hogy az apró, szabálytalan alakú magvakat egy speciális burkolattal látják el, így azok egyenletes méretű, sima felületű gömbökké válnak.
Miért is alkalmazzák ezt az eljárást?
Könnyebb gépi vethetőség:
Bizonyos magvak (pl. sárgarépa, zeller, hagyma, cukorrépa, dohány) rendkívül aprók és laposak vagy szőrösek, ezért a vetőgépek hajlamosak egyszerre többet adagolni vagy eltömődni a vetés során.
A drazsírozott magok nehezebbek és tökéletesen gömbölyűek, így a szemenkénti vetőgépek hibátlanul, pontosan a kívánt tőtávolságra tudják őket vetni.
Beépített növényvédelem és tápanyagok:
A magot körülvevő rétegbe közvetlenül belekeverik a csírázáshoz szükséges anyagokat.
Gombaölő szerek (fungicidek) ezek védenek a talajból fertőző gombák és a palántadőlés ellen.
Rovarölő szerek (inszekticidek)ezek távol tartják a talajlakó kártevőket az első hetekben.
Starter műtrágyák és mikroelemek azonnal elérhető tápanyagot biztosítanak a gyökérnek, amint a mag életre kel.
Jobb láthatóság és kelési arány
- Kontrasztos színek: A drazséréteget gyakran élénk színűre (piros, kék, zöld) festik. Ez segít ellenőrizni a vetés mélységét és sűrűségét a földben.
- Nedvesség-szabályozás: A bevopnat magába szívja és megtartja a talajnedvességet, ami garantálja az egyenletesebb és gyorsabb kelést.
❗ Fontos szabály a használat során!
A drazsírozott vetőmagoknak a csírázáshoz több vízre van szükségük, mint a normál magoknak, mivel a nedvességnek először fel kell oldania a külső védőburkolatot. Így kevés nevesség esetén a maghéj már nem puhul fel. Száraz talajban a kelés elhúzódhat, ezért vetés után kiemelten fontos a megfelelő öntözés vagy a nedves talajba történő vetés.
Vegetatív szaporítás
A vegetatív (ivartalan) szaporítás lényege, hogy új növényeket hozunk létre a növény valamely vegetatív szervéből (szár, levél, gyökér) magok nélkül. Előnye, hogy a klónozott utódok genetikailag teljesen megegyeznek az anyanövénnyel, így megtartják annak értékes tulajdonságait és gyorsabban termőre fordulnak.
Mindenek előtt …
A növények gyökereztetésének és vegetatív szaporításának legideálisabb időszaka a tavasz és a kora nyár (áprilistól júliusig), amikor a növények az aktív növekedési fázisukban vannak, a hormonjaik pörögnek, és a fény- valamint hőmérsékleti viszonyok is tökéletesek a gyors gyökeresedéshez.
Ettől függetlenül a legtöbb szobanövény akár egész évben, a fás szárú kerti növények pedig fás dugvánnyal késő ősszel vagy télen is szaporíthatók.
A gyökereztetésre és szaporításra számos jól bevált módszer létezik, amelyeket a növény típusa és igényei szerint érdemes megválasztani, lássunk párat:
Gyökereztetés agyaggolyóban
Az agyaggolyóban való gyökereztetés nagyon egyszerü és biztos módszer. Csupán egy pohárra és benedvesített agyaggolyóra lesz szükségünk.
Fogjuk a poharat és szórunk bele egy kevés agyaggolyót. (azért egyből az aljára,mert ha nem lenne ott,akkor a kinövő gyökér kapásból a pohár falára tapadna és amikor kivesszük,szépen le is tépjük a gyökerket a szárról). Ezután beletesszük a megvágott és beszáritott vagy lekezelt dugványt és feltöltjük a maradék részt agyaggolyóval.
A művelet kész, viszont erősen ajánlott párát biztosítani és akkor már egyúttal rendszeresen szellőztetni,mert hamar berothad és vége!
A párásítás megoldató páraboxban vagy nylon zacskót húzva a pohárra.
Amennyiben átlátszó edényben végezted a műveletet,hamarosan (vagy később) láthatóak lesznek a gyökerek.
A kivételkor érdemes lassan dolgozni, mert szakadhat a gyökér nagyon hamar.
A gyökérre tapadt gyolyókat óvatosan le lehet szedni vagy azokkal tovább ültetni a földbe vagy akár golyókban nevelni tovább.
Gyökereztetés perlitben
A perlitben való gyökereztetésbtalán a második leginkább elterjedt módszer arra, hogy megtöbszörözzük növényállományunkat. A sikere abban rejlik, hogy olcsó, egyszerű, bárkinek elérhető és imádják a növények ezt a közeget. Persze itt is figyelni kell néhány dologra, hogy ne kiszáradás vagy rothadás legyen a vége.
Kezdésnek kell egy pohár vagy kis cserép, kinek mi áll rendelkezésére.
Először is kiszórunk egy kis perlitet egy tálkába és virágspriccelővel félig átnedvesítjük. Már csak azért is,mert iszonyat rossz a perlit szálló porát letüdőzni valamint nem elönyös a végén nyakig belocsolni a perites poharat, mert tucsogni fog a víztől.
Akkor jó a perlit nedvessége, ha érezni hogy nedves,de elválnak még a szemek.
A túl vizes perlit tucsog és egybetapad a víztől,ilyenkor érdemes szárazat hozzákeverni,hogy felvegye a túl sok nedvességet és újra szétváljanak a szemek egymástól.
Ha sikerült a nedvesítés,tegyünk egy keveset a pohár/cserép aljába.
Állítsuk bele a dugványt és töltsük fel a poharat teljesen. Óvatosan megnyomkodjuk, nem kell döngölni
Voltaképpen a művelet kész.
Ajánlott még azért a pohár aljába tenni kb. egy sor agyaggolyót, mielött a perlit belekerül, mert idővel és a locsolástól összetud tömörödni a pohár sarkában a perlit és a levegőtlenség miatt beindulhat a rothadás.
Az öntözés ilyenkor nálam már elmarad,de ajánlott nem elfelejteni kb. heti egyszer télen és heti kétszer nyáron,persze a körülmények befolyásolják az öntözés gyakoriságát.
Öntözéskor nem kell nyakonönteni,mert szépen lecsurdogál a víz a szemek között akkor is,ha spriccelővel öntözünk, illetve azért mert felül száraz már a perlit,belül még lehet hogy nedves.
Vizben oldható tápoldat nyugodtan mehet az öntözővízbe,mert a perlit egy kőzet,semmi tápanyagot nem tartalmaz, ilyenkor csak a vágatban levő tápanyagra számíthat a növény,ami igen kevéske, a növekedéshez pedig energia kell…
Gyökereztetés sóderben
A sóderben való gyökereztetés voltaképpen a perlit elötti időkben volt elterjedt.
Itt senki ne gondoljon ököl méretü kövekre. Az ideális szemcseméret 2-20mm.
Igaz a perlittel ellentétben nem egy porózus anyag, tehát nem szívja meg magát nedvességgel, viszont a kemény kis kavicsok erősen késztetik a gyökeret az elágazódásra és idővel remekül körbefonja az egész közeget. Öntözése történhet bátran,hiszen nem tartja meg a vizet a kavics és a rések között remekül távozik
A sóder beszerezhető bármely barkácsárházban zsákos kivitelben vagy gyöngykavicsként keresve. Divat volt régebben a parkokban az utakat felszórni vele,könnyen beszerezhető innen is. Némi rostálás és a nem odavaló anyagok eltávolitása után sterilizálható, tepsire téve sütőben kisütve vagy forrásban lévő vízbe átfőzve.
Gyökereztetés sphagnum mohában
A Sphagnummoha (tőzegmoha) a lombosmohák egyik rendszertani osztálya.
Jellemzően hegyi lápokban, sásréteken, erdei fenyvesekben nőnek.
A moha 5–20 cm magas, oldalágai 2–3 cm hosszúak.
Különleges képességük, hogy rengeteg vizet képesek magukba szívni, és ott megtartani. Nevük arra utal, hogy az elpusztult mohanövények reduktív körülmények között tőzeggé alakulnak.
Kertészeti felhasználása elsősorban a gyökereztetés, de használják ültetőközegek alkotórészeként, parafára kötözött növények alá vagy karókészítésre kúszónövények számára.
Kiváló vízmegtartó képességű, gátolja a gombák és baktériumok szaporodását.
A talajt kationok (Kalcium, Magnézium) felvételével, illetve hidrogén ionok leadásával savanyítja.
Nagyon könnyű vele dolgozni és légbújtásnak is a legkiválóbb anyag,többször felhasználható.
Egyedüli hátránya, hogy gyökereztetéskor beleszövődik a gyökér a mohába és nehéz leszedegetni a mohaszálakat úgy,hogy ne szakadjon le a gyökér.
Kapható kertészeti áruházakban, de leginkább terrarisztikai boltokban látni élő vagy szárított kivitelben.
A szárított kivitel préselve majd csomagolva kerül a boltok polcaira.
Sajnos ilyenkor eléggé szét tud töredezni, amiután nem a lejobb kezelni.
Felhasználás elött nedvesítsük be virágspriccelővel vagy vízbe átatás után óvatosan nyomkodjuk ki mint egy szivacsot.
Szintén pohárba téve vonjuk körbe a vágatot,majd biztosítsunk párát.
Rendszeres szellőztetés itt is ajánlott.
Gyökereztetés vízben
A vízben való gyökereztetés talán a növények egyik legelterjedtebb szaporítási módja.
A sikeres gyökereztetéshez azonban vannak olyan lépések, amelyeket okvetlenül be kell tartanunk,hogy jó arányu eredést érjünk el.
Kiválasszuk a szaporítani kívánt növényt.
Fontos,hogy a kiszemelt növényünk érett,egészséges és fertőzésmentes legyen.
A beteg, fertőzött, rothadó vagy elfagyott részek nem fognak gyökeret ereszteni vagy sokáig élni.
Ha kiválasztottuk a szaporítani kívánt növényünket, megejthetjük a metszést.
A metszési felület voltaképpen egy sebfelület.
A sebet minimum pár órára,de inkább 24 óráig száradni hagyjuk, a vastagabbakat mégtovább.
Gyakori a fahéjas vagy egyéb sebkezelő szerek használata, de én jobb szeretem a természetre bízni a folyamatot.
Fogunk egy poharat, öntünk bele tiszta vizet és a már beszárított növényi vágatunkat beleállítjuk, de véletlenül sem fejjel lefele, hanem ahogy a növényen volt
Érdemes megjelölni, hogy milyen fajta növényt teszünk bele, mert ha esetleg a növény a levelét elhullajtja, akkor már nem fogjuk tudni megkülönböztetni őket egymástól.
Zacskóval vagy egyéb más módszerrel lehet párát készíteni,de akkor szükséges lesz a szellőztetés.
A poharat tegyük olyan helyre, ahol a hideg nem éri és fényt is kap.
Innentől jön a várakozás, növény fajtától függ, hogy mennyi idő múlva indul meg a gyökeresedés. A vizet mindenképp cseréljük pár naponta, vagy ha koszolódik.
Érdemes átlátszó poharat használni vagy üveget, hogy a vágatot ne zargassuk azzal, hogy állandóan kivesszük a pohárból a gyökerek után kiváncsiskodva.
Amint látjuk, hogy a gyökeresedés megindult, hagyjuk, hogy fejlődjenek még tovább. Majd később vehetjük ki a pohárból.
Gyökereztetés légbújtással
Bár mostanában kevesebbet használom, inkább a vízben való gyökereztetés a trendi. Viszont abban az esetben, ha egy értékes vagy nagy növényt szaporítok, akkor mindig a légbújtást választom a szobanövényeimnél. Ennek oka az, hogy csak akkor lesz leválasztva az anyatőről, ha már meggyökeresedett. Így gyakorlatilag biztos az új növény életbenmaradása.
A zőld nyílra kattintva eljutsz a légbújtáshoz.
Dugványozás
A dugványozás egy ivartalan (vegetatív) növényszaporítási mód, amely során a növény egy levágott részét – az anyanövénytől elválasztva – megfelelő körülmények között gyökér- és hajtásképzésre serkentjük, így egy új, önálló növényt hozunk létre.
Zöld- és lágyszárú dugvány: Lágyszárú részeket vagy friss hajtásokat gyökereztetünk vízben vagy nedves talajban (pl. muskátli, szobanövények).
Anyagvétel: Vágj le egy 8–12 cm-es, egészséges, idei hajtásvéget közvetlenül egy levélcsomó (nódusz) alatt.
Tisztítás: Az alsó leveleket távolítsd el, csak a felső 2-3 levelet hagyd meg (a párologtatás csökkentése érdekében).
Gyökereztetés: Helyezd a dugványt vízbe VAGY szúrd bele nedves, laza talajba (pl. tőzeg és perlit keverékébe).
Párásítás: Takard le a növényt egy átlátszó fóliával vagy műanyag flakonnal, hogy magas legyen a páratartalom.
Környezet: Tedd meleg (20–22 °C), világos helyre, de közvetlen napfény ne érje.
Beültetés: Ha a gyökerek elérik a 3–5 cm-es hosszúságot (kb. 2–4 hét), ültesd át a növényt normál virágföldbe.
Félfás dugvány: Ezzel a módszerrel olyan hajtásokat gyökereztetünk, amelyek alapja már elkezdett fásodni (barna), de a tetejük még zöld és rugalmas.(pl. leander, hortenzia).
Vágás (vagy letépés): Vágj le egy egészséges, idei hajtást úgy, hogy a dugvány 10–15 cm hosszú legyen. A vágás közvetlenül egy levélcsomó alatt legyen.
Tipp: Sok növény (pl. örökzöldek) jobban gyökeresedik, ha a hajtást egy kis kéregdarabbal, úgynevezett „kalapáccsal” (vagy sarokkal) téped le az anyanövényről.
Tisztítás: Az alsó leveleket (a dugvány alsó feléről-kétharmadáról) teljesen távolítsd el, hogy ne rohadjanak el a földben. Ha a felső megmaradt levelek túl nagyok, akkor vágd őket félbe ollóval a párologtatás csökkentésére.
Sebzés (opcionális): A dugvány alsó 1-2 centiméteréről egy éles késsel óvatosan lekaparhatod a legkülső kéregréteget. Ez serkenti a gyökérképződést.
Hormonozás (ajánlott): A dugvány alsó végét mártsd gyökereztető hormonporba (félfás/fás száruakhoz való típusba), majd rázd le a felesleget.
Ültetés: Szúrj egy lyukat a földbe egy pálcikával (hogy a hormonpor ne kopjon le), majd helyezd bele a dugványt laza, jó vízáteresztő közegbe (pl. tőzeg és perlit 1:1 arányú keveréke). Nyomkodd le a földet a szár körül.
Párásítás és elhelyezés: Alaposan locsold meg, majd húzz rá egy átlátszó fóliát a magas páratartalom biztosításához. Tedd meleg, világos helyre, de tűző naptól védve.
Gondozás: Rendszeresen szellőztesd, tartsd a talajt enyhén nedvesen. A gyökeresedés fajtától függően 4–8 hétig tart. Talpmeleg használata ajánlott
Fás dugvány: Lomhullató cserjék fásodott, nyugalmi állapotban lévő vesszőit ültetjük el ősszel vagy kora tavasszal. A leg időigényesebb, de rendkívül egyszerű és hatékony módszer (pl. ribizli, fűzfa).
Vesszők kiválasztása: Keress egészséges, jól beérett, ceruza vastagságú, egyéves vesszőket az anyanövényen. A túl vékony vagy a túl öreg, vastag ágak nem alkalmasak, ehez a szaporitáshoz.
Méretre vágás (Dugványkészítés): Vágj le 20–30 cm hosszú darabokat.
Az alsó vágás: Közvetlenül egy rügy alatt legyen, egyenesen ( tudod melyik a dugvány alja).
A felső vágás: Egy rügy felett kb. 1 cm-rel legyen, ferdén (lefolyik a nedv, de ne a rügyre és nem téveszted el, melyik a dugvány teteje).
Tárolás vagy ültetés:
Őszi dugványozásnál: A dugványokat azonnal elültetheted a szabadföldbe.
Téli/Tavaszi dugványozásnál: Ha télen vágtad le őket, kösd kötegbe, és tavaszig tárold nyirkos homokban, fagymentes, hideg pincében vagy veremben.
Ültetés (Iskolázás): Áss egy keskeny árkot vagy fúrj lyukakat a talajba. A fás dugványokat úgy kell a földbe süllyeszteni, hogy a hosszuk 2/3-a vagy 3/4-e a föld alá kerüljön. A talaj felszíne felett mindössze 1-2 rügy maradhat szabadon.
Tömörítés és takarás: A földet alaposan nyomkodd oda a vesszők mellé, hogy ne maradjanak légüres buborékok a szárak körül. Ha ősszel ültetsz, a kint maradt rügyeket érdemes földdel felkupacolni vagy lombbal takarni a fagyok ellen.
Gondozás: Tavasszal a kupacolást óvatosan bontsd ki. Tartsd a földet folyamatosan nyirkosan. A dugványok a nyár folyamán lassan gyökeret eresztenek, és őszre kész, átültethető kis növényeket kapsz.
Levéldugvány: A levéldugványozás során egyetlen levélből (vagy levéldarabból) nevelünk új, teljes növényt. Ez a módszer leginkább a vastag, húsos levelű szobanövényeknél és pozsgásoknál működik. A legalkalmasabb időszak a tavasz és a nyár, amikor a növények aktívan növekednek.Anyósnyelv, fokföldi ibolya, kukoricavirág, különböző pozsgások . Levéldarabbal: Anyósnyelv, kána (begónia fajták), legénypálma (Zamioculcas).
1.Teljes levél levélnyéllel (pl. fokföldi ibolya, gloxínia)
Választás: Válassz ki egy egészséges, teljesen kifejlett (nem túl öreg, nem túl fiatal) levelet.
Vágás: Éles késsel vágd le úgy, hogy a levélnyél kb. 3–4 cm hosszú maradjon.
Ültetés: Szúrd bele a nyélnél fogva ferdén laza, nedves tőzeg-perlit keverékbe úgy, hogy a levéllemez éppen csak érintse a föld felszínét. (Vízben is kigyökereztethető!).
Párásítás: Takard le fóliával vagy pohárral. Öntözés helyett inkább permetezd a földet. 4–6 hét múlva a levél tövében megjelennek a kis növénykék.
2. Levéllemezdarabok (pl. anyósnyelv / szanzavéra)
Vágás: Vágj le egy hosszú, egészséges anyósnyelv-levelet.
Darabolás: Vágd fel a levelet vízszintesen 5–8 cm-es darabokra. Fontos: Jegyezd meg, melyik a darabok alja és teteje! Ha fejjel lefelé dugod a földbe, nem fog kigyökerezni.
Szikkasztás: Ültetés előtt hagyd a darabokat 1-2 napig száraz helyen, hogy a vágási felületek behegedjenek (így nem rohadnak el).
Ültetés: Süllyeszd a darabok alsó 2 centiméterét homokos, laza földbe, tartsd melegen és enyhén nyirkosan. A kis sarjak hónapok múlva törnek elő a föld alól.
3. Levélerezet átvágása (pl. királybegónia)
Választás: Vágj le egy nagyméretű, egészséges begónialevelet közvetlenül a tőnél.
Sebzés: Fordítsd meg a levelet a hátoldalára, és egy éles szikével a főbb, vastag ereket 1-2 centiméterenként harántirányban vágd át.
Rögzítés: Fektesd a levelet a színével felfelé egy tál nedves tőzeges földre. Kis kavicsokkal vagy drótkampókkal rögzítsd (szorítsd) a talajhoz, hogy a vágott erek hozzáérjenek a földhöz.
Gondozás: Tartsd párás, meleg helyen. Minden egyes átvágott érnél egy új kis növény fog fejlődni és legyökeresedni.cm-es, egészséges, idei hajtásvéget közvetlenül egy levélcsomó (nódusz) alatt.
Gyökérdugvány: Nem a növény föld feletti részeit (szárat vagy levelet), hanem a föld alatti gyökérzetének darabjait használjuk fel új növények nevelésére. A növény gyökeréből vágott darabok fejlesztnek új hajtást, majd növényt (pl. torma, füge).
Időzítés: A műveletet késő ősztől tél végéig (november–február) végezd, amikor a növény nyugalmi állapotban van, és a gyökerekben maximális a tápanyag mennyisége.
Gyökérszedés: Ásd ki az anyanövényt (vagy csak bontsd meg a földet a tövénél), és vágj le néhány egészséges, ceruza vastagságú, húsos gyökérdarabot.
Az anyanövényt ezután azonnal ültesd vissza.
Méretre vágás: Vágd fel a gyökereket 5–10 cm-es darabokra. A gyökér alját és tetejét ne tévesszük össze, ugyan úgy ültessük el.
Ültetés: Tölts meg egy cserepet vagy szaporítóládát laza, homokos tőzegkeverékkel. Az ültetés módja a gyökér vastagságától függ.
Vastagabb gyökerek esetén szúrd őket függőlegesen a földbe úgy, hogy az egyenes (felső) vágás legyen felül, egy szintben a talajjal. Ezután szórj rá 1 cm homokot.
Vékonyabb gyökerek esetén fektesd őket vízszintesen a föld felszínére, majd takard le őket 1-2 cm vastagon a földkeverékkel.
Gondozás: Öntözd meg finoman (a föld legyen nyirkos, de soha ne álljon benne a víz, mert elrohad). Tedd a ládát hűvös, de fagymentes, világos helyre (pl. világos pince, fűtetlen szoba, hideg üvegház).
Kihajtás: Tavasszal a gyökérdarabok egyenes (felső) végéből új zöld hajtások, a ferde (alsó) végéből pedig új gyökerek fognak fejlődni.
Nyár elejére a kis növények külön cserepekbe vagy szabadföldbe ültethetők.
Tőosztás és sarjaztatás
A tőosztáskor a már meglévő növény természetes növekedési formáját használjuk ki. A sűrű bokrokat nevelő növények legegyszerűbb szaporítási módja. A tőosztás a legősibb, legbiztonságosabb és legkisebb hibaszázalékkal működő vegetatív szaporítási mód. Elsősorban a sűrű bokrot, csomókat vagy sarjakat nevelő évelő lágyszárú növényeknél, fűszernövényeknél és egyes díszcserjéknél alkalmazható. Az évelő növényt kiássuk, és a gyökérzetét kézzel vagy késsel több életképes részre szedjük (pl. sásliliom, menta).
Miért van szükség tőosztásra?
Szaporítás: Minimális kockázattal, ingyen kapunk új, teljesen kifejlett növényeket.
Ifjítás (fiatalítás): Az idős évelők közepe az évek alatt elöregszik, kipusztul, és a növény kevesebb virágot hoz. A tősztás felfrissíti a növényi szöveteket.
Helybiztosítás: Megakadályozza, hogy a túlterjeszkedő növények elnyomják a szomszédaikat.
Beöntözés: A művelet előtt 1-2 nappal alaposan locsold meg a növényt. Így a föld labdaszerűen egyben marad a gyökérzet körül, és kevésbé sérülnek a hajtások.
Kiemelés: Szúrj le egy ásót vagy ásóvillát a növény köré (a lombkorona külső szélének vonalában), és óvatos, emelő mozdulatokkal emeld ki a teljes földlabdát a talajból.
Tisztítás: Óvatosan rázd le, vagy egy gyengébb vízsugárral mosd le a felesleges földet a gyökerekről. Így tisztán láthatóvá válik a növény szerkezete, a gyökérzet és az aktív rügyek.
Szétválasztás (az osztás):
Laza gyökérzetnél: Kézzel, óvatosan húzd szét a töveket kisebb darabokra.
Sűrű, fás gyökérzetnél: Egy éles, fertőtlenített késsel, fűrésszel vagy magával az ásóval vágd szét a tövet. Fontos, hogy minden új darabon maradjon ép gyökérzet és legalább 2-3 egészséges rügy vagy hajtás.
Szelektálás: A belső, elöregedett, fás vagy esetleg korhadt növényrészeket dobd ki. Csak a külső, fiatal, életerős részeket tartsd meg a visszaültetésre.
Visszavágás: Ültetés előtt a megmaradt zöld lombfelületet érdemes a felére vagy harmadára visszavágni. Ezzel csökkented a párologtatást, így a sérült gyökérzet könnyebben el bírja majd tartani a növényt.
Újraültetés: Az új töveket azonnal ültesd el a végleges helyükre vagy cserépbe (ugyanolyan mélyre, ahogy eredetileg álltak). Nyomkodd le a földet a tövük körül, és zárd le a folyamatot egy bőséges beiszapoló locsolással.
Sarjak leválasztása
A sarjleválasztás a vegetatív szaporítás egy olyan természetes formája, amelynél az anyanövény önálló, genetikailag azonos utódnövényeket (sarjakat) nevel a törzsén, a tőnél vagy a gyökérzetéből kiindulva.
A feladatunk itt rendkívül egyszerű: csupán le kell választania a már kifejlett, saját gyökérrel rendelkező kis növényt, és új helyre kell ültetnie.
Milyen típusu sarjak vannak?
Gyökérsarjak (tősarjak): A föld alatti gyökerek rejtett rügyeiből fejlődnek ki a felszínre (pl. málna, orgona, homoktövis).
Szársarjak (hónaljsarjak): Az anyanövény szárának alapjából vagy a levelek hónaljából törnek elő (pl. ananász, broméliák, aloe vera).
Levélsarjak: Kifejezetten a levél szélein fejlődnek ki apró, teljesen kész növénykék, amelyek leesve azonnal gyökeret eresztenek (pl. sarjika / Bryophyllum).
Ha te is szívesen kipróbálnád a sarjak leválasztását, akkor most jön a lényeg 🙂
Időzítés: A legalkalmasabb időszak a kora tavasz (a növekedés megindulása előtt) vagy a kora ősz.
Kibontás: Óvatosan kapard el a földet a sarj töve körül, hogy pontosan lásd, hol kapcsolódik az anyanövényhez.
Leválasztás: egy éles, fertőtlenített késsel vagy metszőollóval vágd le a sarjat az anyanövényről. Ügyelj arra, hogy a sarjnak maradjon saját gyökérzete.
Kezelés: Az anyanövényen és a sarjon ejtett vágási sebeket érdemes faszénporral beszórni a gombás fertőzések megelőzésére.
Ültetés: Ültesd el a sarjat jó vízáteresztő talajba, ugyanolyan mélyre, ahogyan korábban állt, majd alaposan locsold meg.
Bújtás
A növény hajtását úgy gyökereztetjük meg, hogy az közben végig összeköttetésben marad az anyanövénnyel.
Közönséges bujtás
A közönséges bújtás során egy lehajtott ágat gyökereztetünk meg, melyet késöbb levágunk és külön növényként nevelünk tovább.
Egy rugalmas, földközeli ágat vagy vesszőt U-alakban leívelünk egy kis árokba, kampóval rögzítjük, és földdel letakarjuk.
A hajtásvége (2-3 rüggyel) kiáll a földből. Egy hajtásból egy új növény lesz. (füge, orgona, lilaakác, mogyoró.)
Feltöltéses bujtás
Az anyanövény tövig visszavágott hajtásait növekedés közben folyamatosan földdel takarjuk. Tömeges szaporításra alkalmas. (Alma alanyok, levendula)
Kora tavasszal vágjuk vissza a növényt a talaj felszínéig.
Amikor az új hajtások elérik a 20-30 cm-t, laza, nedves földdel töltsük fel őket a magasságuk harmadáig.
A nyár folyamán a növekedéssel párhuzamosan 2-3 alkalommal ismételjük meg a feltöltést. Ősszel a meggyökeresedett hajtások leválaszthatók. Innentől külön egyedként kezeljük a lebújtott részeket.
Hullámos bújtás
Hosszú, hajlékony hajtások hullámvonalban, több ponton történő leásása. Egyetlen ágról sok új növény nyerhető. (lilaakác, iszalag, lonc, borostyán.)
Vegyünk egy hosszú, földközeli kúszóhajtást.
Hullámszerűen hol a föld alá vezetve rögzítsük és temessük be, hol engedjük a felszín fölé.
Minden föld alatti résznél rügynek és leendő gyökérnek, a föld feletti résznél pedig levélnek/hajtásnak kell lennie. A kihajtás után bontsuk ki a bújtást és minden hajtáshoz tartozó gyökerek mellett daraboljuk fel a szárat. Innentől külön növényként kezeljük őket.
Sugaras bújtás
Az anyanövény összes alsó hajtását csillag alakban, sugárirányban fektetjük le a talajra. (kúszócserjék, mogyoró, egres)
Kora tavasszal a tőből induló hajtásokat sugarasan fektessük a földre vájt kis barázdákba.
Rögzítsük le őket teljes hosszukban, mert az erős ágak kiugorhatnak a barázdából.
Miután a rügyekből felfelé törő hajtások növekedni kezdenek, fokozatosan töltsük fel őket földdel a feltöltéses bújtáshoz hasonlóan. A hajtások megindulása után érdemes megnéznia gyökeresedést. Amint már vannak több cm-es gyökerek, a szár feldarabolható és önálló cserépbe ültethető.
Légbújtás
Olyan növényeknél alkalmazzuk, amelyek ágai nem hajlíthatók a földre, mert rövidek vagy merevek és eltörnének. A gyökereztetés a levegőben, a száron. Fikusz, magyal, ritka díszfák.
légbújtás (air layering) nagyon sok mindenben hasonlít a feltöltéses bújtáshoz. Ez a bújtási mód is az anya növényen történik, tehát nincs még leválasztás, csak a gyökereztetés után.
Folyamata: Kiválasszuk azt a növényt, amelyet szaporítani szeretnénk. A borítás itt is egy szárcsomón történjen, hiszen a gyökerek itt fognak megjelenni. Ezt a szárcsomót fogjuk nedves anyaggal körbevenni, ami lehet nedves tőzegmoha, perlit, kókuszháncs, stb…végül teszünk rá egy fólia borítást, hogy a nedvességet megőrizzük.
Alul és felül a fólia borítást megkötözzük, hogy ne essen le a nedvességtartó anyaggal együtt.
Idővel megindul a gyökeresedés,amelyet láthatunk is, ha átlátszó volt a fólia.
Nem csak fóliával lehet a légbújtást megoldani, hanem van már erre külön, akár átlátszó kivitelben is egy műanyag gömb,mely középen szátpattintható és megtölthető nedves közeggel. Ezután a szárra ráteszük a két félgömböt, bepattintjuk és várunk.
Nem egy rossz dolog, de kis helyeken nehezen vagy egyáltalán nem fér el, ahol a zacskó még bőven felrakható.
Kibontás: akkor,ha már látjuk a gyökereket, lehetőleg minél többet.
A kötözést és a fóliát eltávolítjuk. A nedvesség tartó közeget is leszedjük,moha esetén elég macerás, a gyökerek könnyen szakadhatnak.
Ha úgy tapaztaljuk,hogy szépek a gyökerek, akkor a fejlődött gyökerek alatt levághajtjuk az anyanövényről és jöhet az elmaradhatatlan sebkezelés vagy szárítás. Ezután jöhet a beültetés az új közegbe, hogy minél hamarabb megerősödjön.
Szaporítás módosult szárakkal
A módosult szárakkal való szaporítás szintén egy természetes, vegetatív (ivartalan) szaporítási forma. Ebben az esetben a növények olyan speciális, raktározásra vagy terjedésre átalakult szárrészeket növesztenek, amelyek önállóan is képesek új növényt fejleszteni.
Föld alatti módosult szár (tarack)
Vízszintesen futó, elágazó, csomókkal (nóduszokkal) teli föld alatti szár, amelynek csomóiból új gyökerek és hajtások fejlődnek. (tarackbúza, bambusz, gyöngyvirág)
Ősszel vagy kora tavasszal ássuk ki a növény gyökérzetét és tarackjait.
Egy éles késsel vágjuk a tarackot darabokra úgy, hogy minden darabon legyen legalább 1-2 egészséges rügy (csomó) és gyökérkezdemény
Ültessük el a darabokat vízszintesen a végleges helyükre, 5-10 cm mélyen.
A növény amint legyökeresedik és hajtást hoz, önálló példánnyá válik.
Föld feletti módosult szár (inda)
A talaj felszínén futó, hosszú, vékony szár. A szárcsomók a földhöz érve legyökeresednek, és új növényt (sarjat) hoznak létre. (szamóca, indás berkipimpó, indás ínfű, zöldike)
Várjuk meg, amíg az indán megjelenő kis növénykék (sarjak) saját kis gyökereket növesztenek.
Segíthetjük a folyamatot, ha a sarjat egy kis földdel teli cserépbe nyomjuk (le rögzítjük egy dróttal), de még nem vágjuk le az anyanövényről.
Ha a cserépben megerősödött a gyökérzet, vágjuk el az összekötő indát, és ültessük át az új növényt.
Szárgumó
A föld alatti szárak (vagy a szártag) megvastagodott, tápanyagot raktározó része. Felületén rügyek („szemek”) találhatók. Ezekből a rügyekből lesznek a jajtások. (burgonya, csicsóka, gumós begónia, kaládium.)
Ültetés előtt a nagyobb gumókat vágjuk darabokra de akár egészben is elültethetjük)
Ügyeljünk rá, hogy minden darabon maradjon legalább 1-2 jól látható rügy („szem”)
A vágási felületeket hagyjuk 1-2 napig száradni (parásodni), hogy ne rohadjanak el a földben, majd ültessük el őket.
Hagyma
Erősen rövidült szár (tönk), amelyet sűrűn egymásra boruló, húsos, tápanyagraktározó módosult levelek (hagymalevelek) vesznek körül.
(Vöröshagyma, fokhagyma, tulipán, nárcisz, liliom.)
A növény nyugalmi időszakában (virágzás után, miután a levelek elszáradtak) ássuk ki a hagymákat.
Óvatosan válasszuk le az anyahagyma tönkjéről a természetes módon kialakult kis sarjhagymákat.
Ősszel (vagy tavasszal, fajtától függően) ültessük el őket a hagymaméret kétszeresének-háromszorosának megfelelő mélységbe.
Hagymagumó
Átmenet a hagyma és a gumó között. Kívülről száraz pikkelyek borítják (mint a hagymát), de belül egy tömör, húsos szárrész található mint a gumónál. (kardvirág, sáfrány, frézia.)
Ősszel ássuk ki a megöregedett növényeket.
Az elöregedett, alsó hagymagumó felett találni fogunk egy vagy több új, egészséges hagymagumót, valamint apró sarjakat.
Válasszuk le az új hagymagumókat, tisztítsuk meg, teleltessük száraz helyen, majd tavasszal ültessük el őket.
Oltás
A növények oltása egy olyan kertészeti szaporítási és nemesítési eljárás, amely során két különböző növényi részt egyesítenek úgy, hogy azok összeforrjanak, és a továbbiakban egyetlen növényként fejlődjenek tovább.
Az oltás során az alsó, gyökérrel rendelkező részt alanynak, a felső, ráoltott fajtiszta részt (ágat, hajtást) pedig nemesnek nevezzük.
Az oltás célja:
- Gyorsabb termőre fordulás: A magról nevelt növényekkel szemben az oltott növények sokkal hamarabb hoznak gyümölcsöt.
- Ellenállóság növelése: A kártevőknek vagy rossz talajviszonyoknak ellenálló alanyra értékes, de kényesebb nemes fajtát lehet nevelni.
- Fajtamegőrzés: A gyümölcsfák tulajdonságai magvetéssel nem örökíthetők , az oltás viszont genetikailag azonos utódot (klónt) eredményez.
Az oltási módokat alapvetően két csoportra osztjuk:
A szemzésre (amikor csak egyetlen rügyet helyezünk át) és az oltásra (amikor egy több rügyes ágdarabot használunk).
1. Párosítás (Közbenső oltás)
Akkor alkalmazható, ha az alany és a nemes gally ugyanolyan vastagságú. Máskülönben nem forrnak össze. Kora tavasszal, a nedvkeringés megindulása előtt végzik.
Metszés: Mind az alanyon, mind a nemes oltóágon egy-egy hosszú, ferde, sima metszéslapot készítünk (hossza a vastagság 3-4-szerese legyen).
Illesztés: A két metszéslapot pontosan egymásra fektetjük, ügyelve, hogy a kambiumrétegek (a héj alatti zöldes osztódó szövet) találkozzanak.
Rögzítés: Szorosan összekötözzük, és a vágási felületeket oltóviasszal lekenjük.
A sima lap vágása: Vágd meg az alanyt és a nemest is egy-egy hosszú, egyenes, ferde metszéssel. A vágás hossza a vessző átmérőjének 2–3-szorosa legyen.
A nyelvek behasítása: Mindkét ferde vágásfelületen készíts egy-egy nyelvet. A kést a vágási felület felső harmadától (a vessző hegyétől visszafele) indítsd el, és óvatosan tolva hasítsd be a fát a vágási hossz kb. feléig. A hasításnak párhuzamosnak kell lennie a vessző külső oldalával.
Összeillesztés: Csúsztasd egymásba a két nyelvet. Ha a vastagság tökéletesen egyezik, a zöld kambiumrétegek (a kéreg alatti vékony rész) mindkét oldalon pontosan fedik egymást.
Rögzítés és lezárás: Tekerd be szorosan oltóvessző-kötözővel a csatlakozást alulról felfelé haladva. A légmentes zárás érdekében a vágási felületeket és a nemes vessző tetejét kend le oltóviasszal a kiszáradás ellen.
2. Héj alá oltás (Fás oltás)
Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha az alany lényegesen vastagabb, mint a nemes ág. Tavasszal, a nedvkeringés megindulása után (április-május) végezhető, amikor a héj már könnyen elválik a fától.
Alany előkészítése: Az alanyt merőlegesen elvágjuk (lefejezzük), a vágási felületet simára tisztítjuk.
Héj behasítása: Az alany kérgét függőlegesen lefelé behasítjuk kb. 2-3 cm hosszan.
Nemes előkészítése: A nemes ág alján egy egyoldalú, hosszú, ferde lapot vágunk.
Behelyezés: A nemes oltóágat a felnyitott kéreg alá csúsztatjuk úgy, hogy a metszéslap a fás rész felé nézzen.
Zárás: Szorosan bekötözzük, és a teljes nyitott felületet (az alany tetejét is) gondosan lekenjük oltóviasszal a kiszáradás ellen.
3. Hasítékoltás
Régi, de durvább módszer, szintén vastag alany és vékony nemes esetére, kora tavasszal.
Hasítás: Az elvágott alany törzsét középen, egy éles szerszámmal függőlegesen kettéhasítjuk.
Ékkészítés: A nemes ág alját mindkét oldalról ferdén megfaragjuk (ék alakúra).
Illesztés: Az éket behelyezzük a hasítékba, ügyelve arra, hogy a külső kéregvonalak (kambiumok) legalább az egyik oldalon pontosan találkozzanak.
Kötözés és kenés: Szorítás után az egész felületet viasszal fedjük.
A sikeres oltás 3 aranyszabálya
- A kambiumok érintkezése: A héj alatti vékony, nyálkás sejtréteg (kambium) felelős az összeforradásért. Ha az alany és a nemes kambiuma nem ér össze, az oltás elszárad.
- Tisztaság és éles szerszámok: Az oltókést mindig fertőtleníteni kell, a vágási felületeknek pedig simának, roncsolódásmentesnek kell lenniük.
- Kiszáradás elleni védelem: A légmentes kötözés és az oltóviaszos kenés megakadályozza, hogy a sebek kiszáradjanak az összeforradás előtt.
Szemzés
A növények szemzése a növényoltás egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb formája, egy olyan ivartalan szaporítási mód, amely során a nemes növénynek csupán egyetlen rügyét (a „szemet”) és az azt körülvevő kéregrészt helyezzük át az alanyra.
A hagyományos, fás oltási módokkal szemben a szemzés rendkívül gazdaságos, mivel egyetlen nemes vesszőről akár 5–10 új növény is előállítható. Leggyakrabban a gyümölcsfák (pl. őszibarack, kajszi, szilva, alma) és a rózsák szaporítására használják.
A szemzés két fő időpontja és típusa:
- Hajtószemzés (kora nyáron, május-júniusban): A beültetett rügy még ugyanabban az évben kihajt, és a nyár folyamán hajtást nevel. Akkor alkalmazzák, ha hosszú a tenyészidő, és a hajtásnak van ideje beérni a tél beállta előtt.
- Alvószemzés (nyár végén, július-augusztusban): A leggyakoribb módszer. A beültetett rügy összeforr az alannyal, de „alszik”, azaz csak a következő év tavaszán indul fejlődésnek.
1. T-szemzés
Ezt a módszert akkor lehet alkalmazni, amikor az alany „adja a héját”, vagyis a nedvkeringés intenzív, és a kéreg könnyen elválik a fás résztől.
Vágás az alanyon: Az alany törzsén egy „T” alakú vágást ejtünk a héjon, majd a vágás széleit óvatosan felpattintjuk.
Szem leszedése: A nemes ágról egy éles késsel lemetszünk egy rügyet egy pici pajzs alakú kéregrésszel együtt.
Behelyezés: A rügyet felülről lefelé becsúsztatjuk a T-vágásba.
Kötözés: Oltószalaggal szorosan átkötözzük, de magát a rügy csúcsát szabadon hagyjuk.
2. Chip-szemzés
Ez a modern eljárás független a növény nedvkeringésétől. Akkor is kiválóan működik, ha az alany a szárazság miatt nem adja a héját, és kora tavasszal vagy késő ősszel is elvégezhető.
Vágás az alanyon: Az alany sima felületén felülről lefelé egy kb. 2-3 cm hosszú, lapos, vékony kéreghasábot vágunk le, de a vágás alján egy ferde bemetszéssel egy kis „zsebet” hagyunk, a levágott lapkát pedig eltávolítjuk.
A nemes szem kivágása: A nemes vesszőből pontosan ugyanolyan méretű és alakú lapkát (chipet) vágunk ki, amelynek a közepén helyezkedik el a rügy.
Illesztés: A nemes lapkát behelyezzük az alany gallyán kialakított vágásba (a zsebbe). Itt kulcsfontosságú, hogy a nemes és az alany kambiumrétege (a kéreg alatti zöldes szövet) legalább az egyik oldalon hajszálpontosan fedje egymást.
Kötözés: Mivel itt a kéreg nem fedi a szemet, a kötözést még alaposabban kell végezni. A Chip-szemzésnél gyakran a rügyet is teljesen lefedik a vékony, rugalmas fóliával, ami megvédi a kiszáradástól (a rügy tavasszal könnyen áttöri majd a szalagot).
Honnan tudható, hogy sikeres volt a szemzés?
Alvószemzés esetén kb. 2-3 hét múlva ellenőrizhető az eredmény:
- Sikeres (megeredt): A rügy melletti levélnyél egy enyhe érintésre magától leesik, a szem egészséges, telt és fényes.
- Sikertelen: A levélnyél rászárad a szemre, maga a rügy pedig ráncos, fekete vagy barna.
Mikroszaporítás
A növények mikroszaporítása (vagy más néven in vitro szaporítás) egy olyan modern kertészeti és biotechnológiai módszer, amellyel apró növényi részekből, steril laboratóriumi körülmények között, mesterséges táptalajon rendkívül gyorsan és tömegesen lehet genetikailag teljesen azonos (klón) növényeket előállítani.
A módszer alapja a növényi sejtek azon tulajdonsága, hogy egyetlen sejtből vagy szövetdarabból képesek egy egész, teljes növényt újjáfejleszteni.
A kivitelezés főbb lépései nagyvonalakban:
A mikroszaporítás folyamata szigorú higiéniát követel meg, és általában az alábbi 5 szakaszra osztható:
1. Anyanövény kiválasztása és előkészítése
- Kiválasztják az egészséges, kiváló tulajdonságokkal rendelkező donor növényt.
- Lehetőség szerint előkezelik (pl. növényvédő szerekkel vagy optimális környezetben tartva), hogy csökkentsék a fertőzöttséget.
2. Sterilizálás és a kultúra elindítása (Iniciáció)
- Levágják a megfelelő növényi részt (ez az ún. explantátum, ami lehet rügy, hajtáscsúcs, levéldarab vagy sejtcsoport).
- Az explantátum felületét vegyszeresen sterilizálják (pl. nátrium-hipoklorittal vagy alkohollal), hogy elpusztítsák a baktériumokat és gombákat.
- Steril fülkében a növényi részt ráhelyezik a steril, tápanyagokban (cukrok, vitaminok, ásványi sók) és növényi hormonokban gazdag táptalajra (ezt általában agaragarral szilárdítják).
3. Sokszorozás (Multiplikáció)
- A steril edényeket ellenőrzött hőmérsékletű és megvilágítású laboratóriumi szobában tartják.
- A specifikus hormonok (főleg citokininek) hatására az explantátumból nem egyetlen növény, hanem számtalan új hajtás vagy egy differenciálatlan sejtcsoport (kallusz) fejlődik ki.
- Ezeket a hajtásokat rendszeresen (pár hetente) darabokra vágják és friss táptalajra teszik, így a növények száma exponenciálisan növekszik.
4. Gyökereztetés
- Amikor már elegendő hajtás képződött, áttelepítik őket egy olyan módosított táptalajra, amely gyökérképződést serkentő hormonokat (auxinokat) tartalmaz.
- Itt a hajtások kis, teljes értékű növénykévé (mikrodugvánnyá) fejlődnek, saját gyökérzettel.
5. Akklimatizáció (A beszoktatás)
- Ez a legkritikusabb lépés. A növényeket kiveszik a steril, 100%-os páratartalmú lombikokból, és kimossák a táptalajt a gyökereikről.
- Elültetik őket tőzeges talajkeverékbe, majd fokozatosan hozzászoktatják őket a külső környezethez (alacsonyabb páratartalomhoz, természetes fényhez és a talajban lévő mikroorganizmusokhoz).
- A megerősödött növények ezután már kiültethetők az üvegházba vagy a szabadföldbe.
Nagyvonalakban ezekből a lépésekből áll a mikroszaporítás, de természetesen komoly sterilitást és precizítást követel meg az egész folymat.